Nagyon régen írtam. Megváltoztak a dolgok. Hivatalosan is 15 éves lettem, hurrá - de nem érzek semmit. Minden más... vagy mégsem?
Következő soraim szóljanak Misakinak, hogy mindig tudja, amit tudnia kell.
Legyen sötétség, vagy félhomály,
Jövök, bármi legyen is az akadály.
Akárhányszor hívsz, ott leszek,
S maradok is, csak neked!
Hiába van köztünk mérföldek sokasága,
Nem szakíthat el az élet bonyolultsága.
Összetart minket a barátság, és szeretet,
Szétválasztó gátat elénk senki sem görgethet.
A nevedet kiáltom a sötét éjszakába,
Fájdalmad érezve esek az út porába.
Ha tudnám, a terhed helyetted cipelném,
Életem végéig a vállaimra venném.
Ha sírsz, felemelem a fejedet,
Tudd, én ott vagyok melletted,
Ha sírsz, szorosan magamhoz ölellek.
S én a te őrangyalod leszek.
Gondolj rám, ha magányos leszel,
Vagy ha már semmiben sem hiszel.
Könnyeidet előlem az esőben sem tudod elrejteni,
Én ott leszek téged szorosan átölelni.
Egy rövid gondolat, s máris megyek,
Csak ennyi kell, hogy melletted legyek.
Felvidítalak, mindegy ez mibe is kerül,
Hisz, ha mosolyogni látlak, a szívem örül.
Mindent megteszek, amit csak tudok,
Életedbe újra színt és erőt hozok.
Látni akarom, ahogy újra mosolyogsz,
S nem a régi, fájó emlékekre gondolsz.
Bárki voltam eddig, vagy lennék ezután,
Nem számít már, hogy mi jön a ma után.
Hisz ezt akartam! Aki vagyok, azzá válni,
Őrangyalodként mindig melletted állni.
/Charliee; mint ahogyan az előző vers is az övé/
vasárnap, április 18
kedd, március 16
Fhú. Régen nem írtam. Most is csak azért, mert felszaladtam Bíhez, és úúh, látom frissített, hát megjött nekem is a kedvem. ^^
Tök jó nekem is, hasonlóan Gittához, csak nekem még nem a nyelvvizsga, hanem a nyelvvizsgához szükséges iskolába (és osztályba) való felvétel van meg ^^ Innen már csak egy év a középfokúig.
Nikinek pedig üzenem, hogy ne szomorkodjon, mivel úgy is felveszik! :) (Biztos forrásból hallottam ám :D)
Úúgy elfáradtam. Tesin vagy húsz percet futottunk, mert azok az ökrök nem voltak képesek kettes sorba beállni... -.- Utána egy előkészítő, amin gyakoroltunk a kompetenciára (naná, hogy közben msneztünk. nagyonaztcsináltukám, amit kellett.), aztán egy fárasztó röpiedzés, amin kosaraztunk xD
Most meg fáj a fejem. Asszem megyek egy AlgoFlexért.
Tök jó nekem is, hasonlóan Gittához, csak nekem még nem a nyelvvizsga, hanem a nyelvvizsgához szükséges iskolába (és osztályba) való felvétel van meg ^^ Innen már csak egy év a középfokúig.
Nikinek pedig üzenem, hogy ne szomorkodjon, mivel úgy is felveszik! :) (Biztos forrásból hallottam ám :D)
Úúgy elfáradtam. Tesin vagy húsz percet futottunk, mert azok az ökrök nem voltak képesek kettes sorba beállni... -.- Utána egy előkészítő, amin gyakoroltunk a kompetenciára (naná, hogy közben msneztünk. nagyonaztcsináltukám, amit kellett.), aztán egy fárasztó röpiedzés, amin kosaraztunk xD
Most meg fáj a fejem. Asszem megyek egy AlgoFlexért.
szombat, március 6
Szeretnélek gyűlölni
Hátba támadtál, s miért, még mindig nem tudom,
De most már lesz időm, hogy gondolkozzam a válaszon.
Nem lehet, hogy csak ennyi volt, s elmúlik minden,
Nem értem, miként történhetett ennyi minden.
Pedig egykor elválaszthatatlanok voltunk, mint az ikrek,
De már látom, hiába óvtalak, hiába szerettelek.
Mint egy álnok kígyó, úgy húztál tőrbe,
S szívem a földön hever, darabokra törve.
Megértettem. Ennyi volt, tényleg csak ennyi,
Nincs mit tenni, ezen már nem változtat semmi.
Tovább gondolok rád, s akkor is veled leszek,
Amikor már téged ragad el a Földről a végzet.
Mert a régi szavakat én tényleg komolyan gondoltam,
Örökre, melletted, bárhol, mindig, jóban, s rosszban.
Bármennyire is szeretnélek gyűlölni,
Gyenge vagyok, tudom, nem fog menni.
De most már lesz időm, hogy gondolkozzam a válaszon.
Nem lehet, hogy csak ennyi volt, s elmúlik minden,
Nem értem, miként történhetett ennyi minden.
Pedig egykor elválaszthatatlanok voltunk, mint az ikrek,
De már látom, hiába óvtalak, hiába szerettelek.
Mint egy álnok kígyó, úgy húztál tőrbe,
S szívem a földön hever, darabokra törve.
Megértettem. Ennyi volt, tényleg csak ennyi,
Nincs mit tenni, ezen már nem változtat semmi.
Tovább gondolok rád, s akkor is veled leszek,
Amikor már téged ragad el a Földről a végzet.
Mert a régi szavakat én tényleg komolyan gondoltam,
Örökre, melletted, bárhol, mindig, jóban, s rosszban.
Bármennyire is szeretnélek gyűlölni,
Gyenge vagyok, tudom, nem fog menni.
vasárnap, február 28
Hétvége
Utoljára pénteken írtam, ami részben annak tudható be, hogy nem kötelező minden nap frissítenem, és ezért egyáltalán nem éreztem semmi késztetést rá, másrészt ötletem sem volt, és kibaszottul szarul voltam. Erre rátett egy lapáttal a szóbeli, ami nem mint stresszforrás, hanem egyszerűen lehangoló eseményként vett részt az egybemosódott hétvégémben. Tudatta, hogy jövőhéten már iskolába kell mennem, és tanárok szívatni fognak minket a felvételi időszak lejártára hivatkozva, rám különösen nagy tekintettel, mivel nem voltam egy hétig. Hurrá.
Szombaton az osztálytársamnál házibuli volt, nem kérdés, hogy egyáltalán nem volt hangulatom hozzá, inkább itthon maradtam, és mindenféle kötött fandomú ficeket olvastam. Megihlettek, és nem egyhez rajzoltam is, ez volt az egyetlen dolog, ami lekötött.
Holnap iskola, és nem tudom kész vagyok-e. Megszakítottam vele minden kapcsolatot, és szörnyű lesz újra látni azt az elégedett félmosolyt az arcán, ahogy eltűnik a szemem elől a korai busz tömegében.
Szombaton az osztálytársamnál házibuli volt, nem kérdés, hogy egyáltalán nem volt hangulatom hozzá, inkább itthon maradtam, és mindenféle kötött fandomú ficeket olvastam. Megihlettek, és nem egyhez rajzoltam is, ez volt az egyetlen dolog, ami lekötött.
Holnap iskola, és nem tudom kész vagyok-e. Megszakítottam vele minden kapcsolatot, és szörnyű lesz újra látni azt az elégedett félmosolyt az arcán, ahogy eltűnik a szemem elől a korai busz tömegében.
péntek, február 26
Magyarország
Magyarország és a politika. Tegnap a valamire való osztálytársam elmesélte, hogy milyen heves viták voltak irodalmon Trianonról, és szó volt a mostani rendszerről is.
15 évesen nehogymá' politizáljak, de nem bírom ki. Szóval. Leginkább a mai helyzetről beszélnék. Mivel nem igazán mondhatom jómódúnak a családom, elég keményen megtapasztaljuk milyen szar a mostani rendszer. Vannak ugye az élősködők - amely fajnak nem lehet kimondani a nevét, mert akkor én már megsértem az ő jogaikat, vagy mi szar -, de mindenki tudja, hogy ha én dolgozok, ő gyereket csinál majd alszik, ha én megkapom a fizetésem, ő megkapja a segélyt a nyolcadik gyerek után, ha én veszek valamit, akkor ő lop egy márkásabbat, és ha én meghalok, az urnát a komód tetejére teszik, de ha ő meghal, egy egész szobát rendeznek be a koporsónak gardróbbal és persze fél disznóval, meg a kedvenc Mercedesével... Mindenki tudja, hogy a dolgozó ember adójából élnek, és mindenki tudja, hogy büdös élősködők. De azt is tudják, hogy nem volt ez mindig így. Gondoljunk a TSZ idejére. Na nem mintha tudnám, hogy milyen volt, de az biztos, hogy mindenki dolgozott, még az élősködő is, volt munkahely, és volt gazdaság. Tudjuk, hogy milyenek most a munkalehetőségek, és a gazdaság. Ez engem nem foglalkoztatna, de ha én 15 évesen fel tudom ismerni, hogy mit kéne megváltoztatni, nagyon is illene elgondolkozni, hogy a Parlamentben miért nem ismerik ezeket fel és el, vagy ha felismerik, miért nem tesznek ellene. Sok büdös adócsaló tolvaj politikus. Mert azok, nem? Na meg az MSZP. Hogy a francba tudták több mint kétszeresére emelni az államadósságot nyolc év alatt, ha nem loptak? Semmi látszatja nincs, hogy tettek volna valamit, ami megmagyarázná azt a nagy adósságot. Tehát tolvajok.
Magyarország helyzete nem kilátástalan, de radikális változásokra lenne szükség, ami nem mindenkinek lenne ínyére. Főleg a politikusoknak nem. Az egészségügy a romokban, tavaly eltörtem az ujjam, és egy nőgyógyász jött be kezelni, mondhatom, sok mindent tudott vele kezdeni. -.-
Munkahelyek kellenének, és adócsökkentés, mivel túltermelési válság van...
Rengeteget tudnék még ezzel kapcsolatban írni, írnék én a magyar virtusról is, de egyszerre ennyi.
15 évesen nehogymá' politizáljak, de nem bírom ki. Szóval. Leginkább a mai helyzetről beszélnék. Mivel nem igazán mondhatom jómódúnak a családom, elég keményen megtapasztaljuk milyen szar a mostani rendszer. Vannak ugye az élősködők - amely fajnak nem lehet kimondani a nevét, mert akkor én már megsértem az ő jogaikat, vagy mi szar -, de mindenki tudja, hogy ha én dolgozok, ő gyereket csinál majd alszik, ha én megkapom a fizetésem, ő megkapja a segélyt a nyolcadik gyerek után, ha én veszek valamit, akkor ő lop egy márkásabbat, és ha én meghalok, az urnát a komód tetejére teszik, de ha ő meghal, egy egész szobát rendeznek be a koporsónak gardróbbal és persze fél disznóval, meg a kedvenc Mercedesével... Mindenki tudja, hogy a dolgozó ember adójából élnek, és mindenki tudja, hogy büdös élősködők. De azt is tudják, hogy nem volt ez mindig így. Gondoljunk a TSZ idejére. Na nem mintha tudnám, hogy milyen volt, de az biztos, hogy mindenki dolgozott, még az élősködő is, volt munkahely, és volt gazdaság. Tudjuk, hogy milyenek most a munkalehetőségek, és a gazdaság. Ez engem nem foglalkoztatna, de ha én 15 évesen fel tudom ismerni, hogy mit kéne megváltoztatni, nagyon is illene elgondolkozni, hogy a Parlamentben miért nem ismerik ezeket fel és el, vagy ha felismerik, miért nem tesznek ellene. Sok büdös adócsaló tolvaj politikus. Mert azok, nem? Na meg az MSZP. Hogy a francba tudták több mint kétszeresére emelni az államadósságot nyolc év alatt, ha nem loptak? Semmi látszatja nincs, hogy tettek volna valamit, ami megmagyarázná azt a nagy adósságot. Tehát tolvajok.
Magyarország helyzete nem kilátástalan, de radikális változásokra lenne szükség, ami nem mindenkinek lenne ínyére. Főleg a politikusoknak nem. Az egészségügy a romokban, tavaly eltörtem az ujjam, és egy nőgyógyász jött be kezelni, mondhatom, sok mindent tudott vele kezdeni. -.-
Munkahelyek kellenének, és adócsökkentés, mivel túltermelési válság van...
Rengeteget tudnék még ezzel kapcsolatban írni, írnék én a magyar virtusról is, de egyszerre ennyi.
csütörtök, február 25
Twilight
Ugyan kezd kimenni a divatból, de néhány szót róla, hiszen a könyv megérdemli, és amúgy is, valami ami legalább nem emlékeztet rá.
Szóval. A film szar. Ezt így előre kijelentem. Ha valaki ideáll elém, és azt mondja - a könyv elolvasása nélkül -, hogy a film sokkal jobb, mint a könyv... na azt felakasztom. A könyv megérdemli, hogy beszéljünk róla, a film pedig nulla.
Én farkaspártinak mondhatom magam - mivel a film megutáltatta velem a vámpírokat -, de a könyvben - az indián-fanságomtól eltekintve - Bellával kapcsolatban Edwardnak drukkoltam. Jacob az a pasi, aki legjobb barát és kicsit több, de ennyi. A két főszereplő között megvolt az az ellentét, ami vonzotta őket, Jacob és Bella pedig túlzottan összeillettek a számomra.
A filmhez még egy kicsit visszatérve. A magyar hangokat nagyon elcseszték. Iszonyatos volt. A második részt nem láttam, és nem is fogom megnézni, de a könyvet sem fogom tovább olvasni. Nekem hamarabb meg volt az első kötet, mint hogy az amerikai rendezők egyáltalán megfontolták volna, hogy filmet készítsenek belőle. És az a felháborító, hogy az tartja magát a legnagyobb rajongónak, aki egyszerűen pózerságból rajong Pattinsonért, és a Sagaért. Összességében: A film elcseszte a könyvet.
Szóval. A film szar. Ezt így előre kijelentem. Ha valaki ideáll elém, és azt mondja - a könyv elolvasása nélkül -, hogy a film sokkal jobb, mint a könyv... na azt felakasztom. A könyv megérdemli, hogy beszéljünk róla, a film pedig nulla.
Én farkaspártinak mondhatom magam - mivel a film megutáltatta velem a vámpírokat -, de a könyvben - az indián-fanságomtól eltekintve - Bellával kapcsolatban Edwardnak drukkoltam. Jacob az a pasi, aki legjobb barát és kicsit több, de ennyi. A két főszereplő között megvolt az az ellentét, ami vonzotta őket, Jacob és Bella pedig túlzottan összeillettek a számomra.
A filmhez még egy kicsit visszatérve. A magyar hangokat nagyon elcseszték. Iszonyatos volt. A második részt nem láttam, és nem is fogom megnézni, de a könyvet sem fogom tovább olvasni. Nekem hamarabb meg volt az első kötet, mint hogy az amerikai rendezők egyáltalán megfontolták volna, hogy filmet készítsenek belőle. És az a felháborító, hogy az tartja magát a legnagyobb rajongónak, aki egyszerűen pózerságból rajong Pattinsonért, és a Sagaért. Összességében: A film elcseszte a könyvet.
Szerda
Tegnap délelőtt elmentem az orvoshoz, és utána elugrottam a boltba, vettem mindenféle finomságot. Miután hazaértem, négy frissen letöltött horrorfilmet néztem meg... Nem mondanám, hogy izgalmasak voltak... >.<
Próbáltam mindent elvonatkoztatni Róla, de hihetetlen, hogy most jövök rá, mennyire fontos volt nekem.
A lényeg az, hogy hiába próbálkoztam...
Írni kezdtem, de jött anyum és bementünk a városba. Nagy hangulatom volt hozzá, el lehet képzelni...
Mikor este hazaértünk, a szobámba belépve az arcomba vigyorgott a Tőle kapott rajz. A sírógörcs után fogtam magam, beraktam a Deathstars egyik albumát, és addig hallgattam a telefonon, míg el nem aludtam. Deathstarst amúgy csak akkor hallgatok, ha nagyon dühös vagyok. Totál kész voltam. Nem tudom mi van velem. Szomorúvá tesz, de ugyanakkor végtelen gyűlölettel tölt el, hogy ilyen módon lett vége. Úgy utálom ezt.
Próbáltam mindent elvonatkoztatni Róla, de hihetetlen, hogy most jövök rá, mennyire fontos volt nekem.
A lényeg az, hogy hiába próbálkoztam...
Írni kezdtem, de jött anyum és bementünk a városba. Nagy hangulatom volt hozzá, el lehet képzelni...
Mikor este hazaértünk, a szobámba belépve az arcomba vigyorgott a Tőle kapott rajz. A sírógörcs után fogtam magam, beraktam a Deathstars egyik albumát, és addig hallgattam a telefonon, míg el nem aludtam. Deathstarst amúgy csak akkor hallgatok, ha nagyon dühös vagyok. Totál kész voltam. Nem tudom mi van velem. Szomorúvá tesz, de ugyanakkor végtelen gyűlölettel tölt el, hogy ilyen módon lett vége. Úgy utálom ezt.