Szeretnélek gyűlölni

Hátba támadtál, s miért, még mindig nem tudom,
De most már lesz időm, hogy gondolkozzam a válaszon.
Nem lehet, hogy csak ennyi volt, s elmúlik minden,
Nem értem, miként történhetett ennyi minden.
Pedig egykor elválaszthatatlanok voltunk, mint az ikrek,
De már látom, hiába óvtalak, hiába szerettelek.

Mint egy álnok kígyó, úgy húztál tőrbe,
S szívem a földön hever, darabokra törve.
Megértettem. Ennyi volt, tényleg csak ennyi,
Nincs mit tenni, ezen már nem változtat semmi.
Tovább gondolok rád, s akkor is veled leszek,
Amikor már téged ragad el a Földről a végzet.

Mert a régi szavakat én tényleg komolyan gondoltam,
Örökre, melletted, bárhol, mindig, jóban, s rosszban.
Bármennyire is szeretnélek gyűlölni,
Gyenge vagyok, tudom, nem fog menni.