'wina

Nagyon régen írtam. Megváltoztak a dolgok. Hivatalosan is 15 éves lettem, hurrá - de nem érzek semmit. Minden más... vagy mégsem?

Következő soraim szóljanak Misakinak, hogy mindig tudja, amit tudnia kell.

Legyen sötétség, vagy félhomály,
Jövök, bármi legyen is az akadály.
Akárhányszor hívsz, ott leszek,
S maradok is, csak neked!

Hiába van köztünk mérföldek sokasága,
Nem szakíthat el az élet bonyolultsága.
Összetart minket a barátság, és szeretet,
Szétválasztó gátat elénk senki sem görgethet.

A nevedet kiáltom a sötét éjszakába,
Fájdalmad érezve esek az út porába.
Ha tudnám, a terhed helyetted cipelném,
Életem végéig a vállaimra venném.

Ha sírsz, felemelem a fejedet,
Tudd, én ott vagyok melletted,
Ha sírsz, szorosan magamhoz ölellek.
S én a te őrangyalod leszek.

Gondolj rám, ha magányos leszel,
Vagy ha már semmiben sem hiszel.
Könnyeidet előlem az esőben sem tudod elrejteni,
Én ott leszek téged szorosan átölelni.

Egy rövid gondolat, s máris megyek,
Csak ennyi kell, hogy melletted legyek.
Felvidítalak, mindegy ez mibe is kerül,
Hisz, ha mosolyogni látlak, a szívem örül.

Mindent megteszek, amit csak tudok,
Életedbe újra színt és erőt hozok.
Látni akarom, ahogy újra mosolyogsz,
S nem a régi, fájó emlékekre gondolsz.

Bárki voltam eddig, vagy lennék ezután,
Nem számít már, hogy mi jön a ma után.
Hisz ezt akartam! Aki vagyok, azzá válni,
Őrangyalodként mindig melletted állni.
/Charliee; mint ahogyan az előző vers is az övé/